A könyv 1970-ben jelent meg odakint, nálunk 2002-ben (Gács Anna fordította).

".... Mit akarhatnának még a nők?
Szabadságot, mi mást?
Megszabadulni a tárgyiasító tekintettől, és a tekintetee viszonzó emberré válni. megszabadulni a feszengéstől. megszabadulni a lankadó férfivágy szexuális, stimulációjának kötelességétől, mely számára egyetelen mell sem domborodik elég feszesen, és egyetlen láb sem elég hosszú. Megszabadulni a kényelmetlen ruháktól, melyeket hordanunk kell ahhoz, hogy izgalmatkeltsünk. Megszabadulni azoktól a cipőktől, melyekben csak kicsiket tududnk lépni és ki kell dugni a popsinkat. megszabadulni a bulvárlapokban rendre megjelenő örökifjú szépségideáltól. megszabadulni az újságosok felső polcairól ránk áradó megalázó sérelmektől, megszabadulni a nemi erőszaktól, jelentsen az akár lemeztelenítő szavakat az építőminkások szájából, hogy az utcán megállítanak, ajánlatot tesznek vagy követnek, hogy férfi kollégáink gusztustalanul tréfálkoznak, a főnök taperol, hogy a férfi, akit szeretünk, szadista módjára vagy akaratunk ellenére használ, hogy egy ideges alak vagy csoport erőszakkal fenyeget és megver."