Vezérfonal		2005.06.19. 21:26
A motívumoknak ezt a keresését és az elemzésnek ezt a módját az irodalomtól örököltük, az irodalmi kritikától, ahol az őrületig hajszolták. Belehe­lyzlik a művet valamilyen kontextus ba, mindenféle szenzációs, csodálatos következtetéseket vonnak le belőle, s végül a rejtvényt sikerül olyan pompásan megfejteniük, hogy a szerzőnek többé nem is lehet semmi hozzáfűznivalója. . . Számomra soha nem válhatik egyetlen éppen befejezett filmem sem valami elméleti dologgá. Éppen azt próbáltam megmutatni nektek, hogy minden egyes filmem mögött gyakorlati és konkrét valóság húzódik meg. Sohasem valami merőben kitalált dolog. Ha mégis előfordult ilyesmi, én magam jelentettem ki előbb-utóbb, hogya végeredmény: rossz. . . A L' Express rÍporte­reinek hasonóÓképp nyilatkozott arra a kérdésre, hogy van-e az életművében valamilyen vezérfonal: Nincs. Van persze egy bizonyos folyamatosság, minthogy én egy és ugyanaz a személy vagyok, de annyi minden történik az életben, hogy a helyzetem sohasem ugyanaz. Állandóan változik. És egyik évről a másikra, majdnem egyik hónap­ról a másikra, vagy egyik napról a másikra megváltozik az álláspon­tom. Valóban nem hiszem, hogy keretek közé volnék szorítva. Valaki -azt hiszem, Anouilh - mondta egyszer: "Az ember mindig ugyanazt a darabot írja. Megelégszik vele, hogy másképp osztja ki a kártyá­kat." Ez talán igaz. De nem érzem úgy, mintha valami vezérfonal irányítana. /Ingmar Bergman/

Bikácsy Gergely: Bunuel napló		2004.11.21. 22:52
"Magamat sem ismerem igazán, nemhogy Luis Bunuel könyveit."