Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Könyvajánló a műsorhoz (489-0999)		2005.03.29. 10:57
Német Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája (Zeneműkiadó 1973) Eösze László: Az opera útja (zeneműkiadó 1972) Tallián Tibor: Bartók Béla (Gondolat 1981) Eric Walter White: Sztravinszkij, az ember, a zeneszerző.

Egy elsietett bemutató		2005.03.27. 19:09
Ez a mű Sztravinszkij alkotói termésének csaknem középpontjában áll. Az Oedipus Rex érett neoklasszikus stílusának első mesterműve. Egy könyvesboltban meglátta Assisi Szent Ferenc életrajzát, megvette, és még aznap éjjel elolvasta. A következő rész megragadta: Szt. Ferenc számára a francia a költészet nyelve volt, a vallás nyelve, a legszebb emlékek és legünnepélyesebb órák nyelve, az a nyelv, amelyhez akkor menekült, ha szíve túlságosan megtelt ahhoz, hogy olasz anyanyelvén találjon kifejezést, amely, úgy érezte, eldurvult és lealacsonyult a mindennapi használatban. A francia lényegében lelkének nyelve volt. Valahányszor franciául beszélt, akik ismerték, tudták: boldog. Ez adta az ötletet Sztravinszkijnak, hogy ha új művének magasztos témát választ, bölcsen teszi, ha azt nem nemzetei nyelven fogalmazza, hanem valamilyen különleges, régebbi és részben megszentelt nyelven, amely zenéjéhez kiaknázható bűvös elemet hordozhat. A görög mitológiához fordult, és visszaemlékezve tízegynéhány éves korának nagy élményére, Gnegyics orosz fordításában olvasott Szophoklészre, az Oedipus Rex mellett döntött. Eric Walter White

Végülis		2005.03.22. 09:17
AGÓNIA - Operák a XX. századból - Kékszakálló (Minden, amit tudni kell a szexről) - Stravinszkij: Oedipus rex (You are my ...) - Meredith Monk: Atlas (Brcskr krekk) KIT VÁLASZTANAK A NŐK? - operák a XIX. százdból - Don Giovanni - Carmen (A dohányzás ...) - Meglepetés (Játék- a XIX. századi operai eszköztárról) - A sevillai borbély házassága (Félrekefélni csak pontosan szépen...) - Erkel Ferenc: Melinda "Becsület ez?" A barokk Farinelli (stúdióbeszélgetés a stúdióban egy filmről) Purcell operák, Monteverdi: L'Orfeo hajnalig

Monteverdi: L'Orfeo		2005.03.21. 17:58
"A kultúra történetének egyik legizgalmasabb kérdése a zenés dráma létrejöttének felkutatása. Külön-külön mindkét alkotó tényezője, az éneklés csakúgy, mint a színjátszás, fontos szerepet játszott a társadalmi közösségekben. A kettő szintézise azonban fejlett technikát, képzőművészetet igényelt, akárcsak élénk képzelettel rendelkező, drámai érzékű közönséget. Mindez Itáliában alakult ki a legkorábban. Firenzében már a XV. században zenés játékok idézték fel a szentek mártíromságát és a pokol kínjait: a sacra rappresentazione kultusza Firenzéhez kapcsolódott. További fejlődése során e műfaj inkább világi jelleget öltött a pásztorjáték részben az ókorra visszatekintő, részben a rokokó korszakot idéző példáiban. A Medici-ház védnöksége alatt kialakult "camerata" művészetkedvelő és értő tagjai Platón esztétikája nyomán dolgozták ki az új zenés dráma műfajának elméletét. 1594-ben mutatták be egy firenzei nemesei házban Ottavio Rinuccini költő és Jacopo Peri zeneszerző Dafne című pásztorjátékát, amelyet utóbb az Euridice követett uyganezen alkotópárostól.

Kit választanak a nők? II. Don Giovani		2005.03.21. 15:33
„Figyelmes, erotikus fül kell ahhoz, hogy észrevegyük, amikor a nyitányban először sejlik fel számunkra a vágy e könnyű játéka, melyet később oly gazdagon kifejezve, pazar bőségben hallhatunk. Nem tudom hajszálpontosan megmondani, hogy hol van ez a hely, mivel nem vagyok zenei szakértő, ám én csupán szerelmeseknek írok [kiemelés L. J.], és ők bizonyára megértenek engem, egyesek közülük jobban is, mint ahogy én megértem magam.”1 Kierkegaard, vagy ha úgy tetszik, A úr, vagy ha úgy tetszik, Victor Eremita fogalmazta meg ezeket az ironikusan hangzó sorokat Mozart Don Giovannijának nyitánya kapcsán.

Kit választanak a nők? I. Carmen - - -(489-0999)		2005.03.21. 15:13
Talán nem is gondolnád, milyen sok dallamot ismersz ebből az operából! Hiszen olyan fülbemászó, jó lüktetésű zenékkel van tele, hogy semmi sem menthette meg a népszerűségtől. Hozzáteszem persze, hogy a könnyelmű, férfiszívtipró cigánylány, Carmen története sem utolsó! Carmen, avagy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt! Helyszín: a 19. század eleji Sevilla és környéke A szereplők: Főszereplőnk Carmen, a gyönyörű ám csélcsap cigányleány, aki bárki szívét meghódítja. Az ő hálójába gabalyodik bele Don José is, egy becsületes tizedes. A lány rajongói továbbá Escamillo, a bikaviador, és Zuniga, a hadnagy. További szereplők: Micaela, a parasztlány, Remendado és Dancaire csempészek, Morales, a szakaszvezető, valamint Frasquita és Mercedes cigánylányok. A történet elején Sevilla egyik népes terén találjuk magunkat. Egy kedves lány, Micaela közeledik, aki Don José tizedest keresi, mert édesanyjától hozott számára üzenetet. Az őrt álló katonáktól megtudja, hogy Don José majd csak az őrségváltással érkezik a térre. A többi katona persze megpróbálja addig is marasztalni a lányt, de Micaela inkább távolabb várja meg, míg a szeretett Don José megérkezik. Ez hamarosan meg is történik: jön az őrségváltás. Megismerhetjük Zuniga hadnagyot, aki felettébb érdeklődik a térrel szemben lévő dohánygyár munkáslányai iránt, és Don Josét, akit a munkáslányok a legkevésbé sem érdekelnek, hiszen az ő szíve Micaeláé. Ekkor megkondul a gyár harangja, ami a dolgozók pihenőidejének kezdetét jelzi. A sok munkáslány kitódul a térre, köztük Carmen is, akit rögtön megrohamoznak a rajongói. Egyetlen ember marad a katonák között, aki ügyet sem vet a kihívó Carmenre, ez Don José. Ez persze felpiszkálja a lány hiúságát, és kihívóan egy rózsaszálat vet Don José felé. Ekkor azonban a harang ismét kongat, s a lányok visszatérnek a gyárba dolgozni. Don José végül felveszi a virágot, de láthatóan nem igen tud mit kezdeni vele, a lányt boszorkányosnak tartja. De már jön is vissza Micaela a tizedeshez, és átadja neki az édesanyja által küldött levelet, pénzt - és persze a csókot is. Micaela és Don José elbúcsúznak. Nem sokkal ezután a gyár felől nagy kiabálás hallatszik, és a lányok mind kitódulnak a térre. A hadnagy Don Josét küldi be a gyárba, hogy kiderítse, mi folyik ott. A tizedes megérkezve látja, hogy a lányok valamin hajba kaptak, és Carmen késsel megsebezte az egyik társnőjét. Megkötözi és kivezeti a lányt, akire e tett után börtön vár. Ám amíg az írásbeli parancs elkészül, Carmen kihízelgi Don Josétól, hogy engedje szabadon. A tizedest megbabonázza a kacér cigánylány, és szökni hagyja őt. Ezért persze neki kell börtönbe kerülnie. S míg Don José a büntetését tölti a börtönben, Carmen zavartalanul vigadozik Lillas Pastia kocsmájában, a csempészek tanyáján. Zuniga hadnagytól megtudja, hogy a tizedes aznap szabadul. Eközben díszes, éljenző menetben elhalad a kocsma mellett Escamillo, a híres torreádor, akinek rögtön megakad a szeme a csinos Carmenen. Próbál udvarolgatni neki, de a lány egyelőre elutasítja a közeledését: Don Josét várja. Nem is kell sokáig várnia: mikor megérkezik, dallal és tánccal fogadja őt, ám mikor megszólal a takarodó hangja, José azonnal indulni akar. Ennél nagyobb sértést a lány el sem tud képzelni. Még hogy fontosabb legyen holmi katonai kötelesség, mint az ő szerelme?! A felháborodott lányt Don José próbálja megenyhíteni, és elmondja neki, milyen sokat jelentett számára a börtönben töltött napok alatt az a rózsa, amit Carmen dobott oda neki. Az idillt Zuniga hadnagy zavarja meg, aki felszólítja a tizedest, hogy azonnal távozzon a kocsmából. A szerelemittas férfi azonban megtagadja az engedelmességet. Kardpárbajra kerül sor, de szerencsére senkinek nem esik bántódása a közbelépő csempészeknek köszönhetően. Don Josénak viszont el kell hagynia a várost (hiszen fellázadt felettese ellen!) - így beáll a csempészek közé. Sziklás vidéken járunk, Sevilla környékén. Don José nehezen szokik bele új életébe. Gyakran gondol édesanyjára, Micaelára és egykori becsületes életére. Carmen is észreveszi, hogy a férfi mostanában búskomor. Előveszi a kártyákat, hogy jósoljon neki. A kártyák halált jósolnak! Eközben a sziklák között Micaela közeledik, Josét keresve, akinek egy rettentő szomorú hírt kell átadnia. A csempészeknek azonban nemcsak a lány eredt a nyomába, hanem Escamillo is, hogy megszerezze magának Carment. Don José ezen feldühödik, s újabb párbajra kerül sor. A párbaj közben Escamillo kardjának eltörik a pengéje, Carmen azonban nem hagyja, hogy Don José megölje, a párbajozók közé lép. Ebből derül ki a torreádor számára, hogy a gyönyörű cigánylány nem közömbös iránta. Meg is hívja őt és az egész társaságot a következő sevillai bikaviadalra. Carmen legszívesebben azonnal vele menne, de Don José útját állja. Közben Micaela előkerül, s átadja Josénak a rossz hírt: édesanyja haldoklik, s utolsó kívánsága, hogy még egyszer az életben láthassa a fiát. José - némi hezitálás után - útnak indul Micaelával hazafelé. Ekkor a völgyben felzendül a távozó Escamillo szerelmes éneke, amit Carmen fellángolva hallgat. Az utolsó felvonásban ismét Sevillában találjuk magunkat, az aréna előtti ünneplő, tomboló tömegben. Mindenki a bikaviadalra bevonuló torreádorokat éljenzi, akik közt utolsóként Escamillo érkezik, Carmennel a karján. A hiú lány észre sem veszi, mennyire nincs biztonságban. Hiszen a tömegben ott rejtőzik José, aki még mindig eszeveszetten szerelmes belé. Mikor Carmen a nézőtér felé vonul, a férfi a lábai elé veti magát, és könyörög, hogy térjen vissza hozzá. A lány szíve azonban nem lágyul meg. Már nem szereti Don Josét, már a torreádorba szerelmes. Hiába kérleli kétségbeesetten őt a férfi, Carmen előveszi a gyűrűt, amit egykor tőle kapott, és kegyetlenül a földre hajítja. Ekkor Don José elveszíti józan eszét, előkapja a kését és leszúrja vele Carment.

Oedipus ------------------- A műsor telefonszáma: 489-0999		2005.03.19. 10:15
Oedipus Noun 1. (Greek mythology) a tragic king of Thebes who unknowingly killed his father Laius and married his mother Jocasta; the subject of the drama `Oedipus Rex' by Sophocles. Specialty Definition: Oedipus (From Wikipedia, the free Encyclopedia) Oedipus, mythical king of Thebes, son of Laius and Jocasta, who, unknowingly, killed his father and married his mother. When the infant Oedipus was abandoned, he was found by a shepherd who gave him to King Polybus and Queen Merope (or Periboea) of Corinth, who raised him to adulthood. Later, traveling through his original hometown, Oedipus killed Laius in a roadside argument, not knowing who he was, and went on to marry Jocasta, also not knowing who she was. When Oedipus found out that Jocasta had committed suicide hew forced her brooch pins into his eyes. When Oedipus stepped down as King of Thebes, he gave the kingdom to his two sons, Eteocles and Polynices, who both agreed to alternate the throne every year. However, they showed no concern for their father, who cursed them for their negligence. After the first year, Eteocles refused to step down and Polynices attacked Thebes with his supporters (the Seven Against Thebes). Both brothers died in the battle. King Creon, who ascended to the throne of Thebes, decreed that Polynices was not to be buried. Antigone, his sister, defied the order, but was caught. Creon decreed that she was to be buried alive, this in spite of her betrothal to his son Haemon. Antigone's sister, Ismene, then declared she had aided Antigone and wanted the same fate. The gods, through the blind prophet Tiresias, expressed their disapproval of Creon's decision, which convinced him to rescind his order, and he went to bury Polynices himself. However, Antigone had already hanged herself rather than be buried alive. When Creon arrived at the tomb where she was to be interred, Haemon attacked him and then killed himself. When Creon's wife, Eurydice, was informed of their death she too took her own life. This legend inspired Sigmund Freud to come up with the Oedipus complex. It has also inspired several works of art, such as the plays Oedipus the King and Oedipus at Colonus by Sophocles, and Stravinsky's opera Oedipus Rex.

"Becsület ez?!" A műsor telefonszáma: 489-0999		2005.03.18. 13:50
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. nov. 7. – Bp., 1893. jún. 15.): zeneszerző, karmester és zongoraművész. Apja Erkel József tanító és egyházi karnagy. Nagyváradon, majd Pozsonyban tanult. Zenei tanítómestere Klein Henrik, kiváló képzettségű pozsonyi muzsikus. 17–18 éves korában házi zenetanárnak Kolozsvárra szerződőtt, itt került kapcsolatba Ruzitska Györggyel, Erdély zenei életének vezéralakjával. Zenei pályáját zongoraművészként kezdte, alkalmilag azonban vezényelt és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. 1834-ben mutatkozott be Pesten először, a következő esztendőben pedig véglegesen ott telepedett le. Két éven át a Pesti Városi Német Színháznál, valamint a Budai Magyar Színjátszó Társaságnál működött mint karnagy. 1837-ben a Pesti Magyar Színházhoz, a későbbi Nemzeti Színházhoz került első karmesteri minőségben, ahol mintegy három évtizeden át zenei vezető és irányító szellem volt. Aktív kapcsolata a színházzal a zeneszerző érdeklődését is a színpad felé irányította. 1840-ben elkészült első operája, a Báthory Mária. A szövegkönyv szerzője Egressy Béni, aki ezután egészen haláláig (1851) hasznos segítőtársa operaszerzői munkájában. 1844- ben mutatták be a Hunyadi László c. operát (ugyancsak Egressy szövegével). A Kölcsey Himnuszának megzenésítésére hirdetett pályázatot Erkel szerzeménye nyerte meg; Himnuszát mindmáig magáénak vallja a nemzet. A szabadságharc után a főváros hangversenyéletének fellendítésén fáradozott. Vezetésével alakult meg 1853-ban a Filharmóniai Társaság, amelyet számtalan esetben vezényelt. Ugyanebben az évtizedben született meg újabb operája: a Bánk bán, az utolsó Egressy-szövegre írt opera, mely 1861-ben került színre. Ez jelenti Erkel pályájának a csúcsát. Későbbi operái nem hoztak különösebb sikert és nem is bizonyultak maradandónak. Ennek oka részben, hogy nem talált többé megfelelő szövegíró társszerzőre. Főképp azonban az, hogy a kiegyezés korának légkörében művészete fokozatosan talajtalanná vált és elsorvadt. Megtiszteltetésben, ünneplésekben továbbra is volt része. 1868-ban az Országos Magyar Daláregyesület vezető karnagyává választotta; új tisztsége jó néhány kórusmű megalkotására késztette. Zenepedagógiai téren is vezető szerephez jutott. Közreműködött a Zeneakadémia megalakításánál (1875), amelynek ezután tíz éven át igazgatója és zongoratanára. Az 1884-ben megnyíló Operaház főzeneigazgatói címmel tisztelte meg. 1888-ban 50 éves működése alkalmából ünnepelte a főváros, majd 1890-ben 80. születésnapján utoljára lépett pódiumra a Filharmóniai Társaság hangversenyén. 1839-ben nőül vette Adler Adélt, a házasságukból négy jeles képességű muzsikus fiú született: Gyula, Elek, László és Sándor. Erkel a magyar zenei romantikának Liszt mellett a legjelentősebb képviselője. Nevéhez fűződik a magyar nemzeti opera megteremtése. Nyugati, elsősorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének mély átélésével, kifejezési lehetőségeinek megfinomításával és kiszélesítésével sikerült viszonylag egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Mint karmester és szervező egyéniség rendkívül sokat tett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében. Neves sakkozó volt, az 1864-ben alakult Pesti Sakkkör alelnöke, egy év múlva elnöke. Több játszmája jelent meg a Berliner Schachzeitungban. Emlékére 1952-ben állami díjat alapítottak, mellyel évente (ápr. 4-én) kiemelkedő magyar zeneműveket és zenetudományi munkákat jutalmaznak. Magyar operák: Sarolta (szöveg Czanyuga József, 1862); Dózsa György (szöveg Szigligeti Ede, 1867); Brankovics György (szöveg Ormai Ferenc és Odry Lehel, 1874); Névtelen hősök (szöveg Tóth Ede, 1880); István király (szöveg Váradi Antal, 1885); kísérőzenék népszínművekhez, zongoraművek (Rákóczi-induló, 1840; Eredeti magyar, 1844; Marches hongroises, 1852); továbbá: Sakkjáték (pantomim, 1853); Magyar cantate (ének-zenekar, 1867); Ünnepi nyitány (zenekar, 1887).

A műsor előtt erre a koncertre megyünk		2005.03.18. 09:08
A Neue Deutsche Welle egyik emblematikus, létezése során mégis mindig trendektől különálló zenekara lassan 25 éve építi és rombolja a zenei struktúrákat - legújabb, sorrendben kilencedik stúdiólemezük címe tulajdonképpen munkásságuk ars poeticája is lehetne. A Nick Cave-féle Bad Seedsből nemrég kilépett Blixa Bargeld folytatja négy társával a 2000-es Silence Is Sexyn megkezdett csendesedést. Ha a korai lemezek ipari ritmusai között nem is könnyű különbséget tenni, azért mindig mozgásban volt a Lebontandó Új Épületek által keltett zajzene (ha más nem, a szövegek és a témák folyamatos változást mutattak). Tulajdonképpen egyre közelebb került a dalformához és a dallamokhoz a Blixa vezette berlini munkásbrigád. Az 1989-es Haus Der Lüege és az címében is sokat mondó 1993-as Tabula Rasa között volt a legjelentősebb ugrás e téren, a megfogyatkozott zenekar által trióban rögzített 1996-os Ende Neu már akusztikus gitáros dalt is tartalmazott, az újfent kvintett felállásban felvett legutóbbi Silence Is Sexy pedig már egy halk, többnyire dalformát tartó, de azért azon belül még mindig kísérletező együttest mutatott. A Perpetuum Mobile egy még lassabb, visszafogottabb lemez, szinte már a kortárs zene és a klasszikus dalszerkezetek találkozási pontján született (a szerzemények játékideje háromtól és tizennégy percig terjed). Koncepciója alapján minden eddiginél nyíltabb korong, és szövegeiben is a külvilág áll a fókuszban. Az Einstürzende Neubauten az interneten keresztül a rajongókat is bevonta az albumkészítésbe, de legalábbis lehetővé tette számukra, hogy figyeljék a zenekart munka közben, márpedig ez nyilvánvalóan szokatlan munkamódszert jelentett. A levegő a kulcsszó a témákat illetően, ezért sem meglepő, hogy az eleve szokatlan hangszer- és effektpark egyik leggyakrabban használt láncszeme ezúttal egy légkompresszor volt (hihetetlen, de nagyon halkan is lehet rajta játszani). Blixa úgy suttogja, énekli a szövegeket, hogy a német nyelv nem irritál, a visszafogottság pedig néha már ambientes tájképeket fest. Link-> Tovább…

A műsorban lejátszunk majd néhány részletet Meredith Monk Atlas című operájából		2005.03.17. 08:58
Meredith Monk a kortárs elõadómûvészet sokoldalú mûvésze, színházi és operaelõadásai, filmjei, valamint koreográfiái és énekmûvészete a világ minden táján elismerést váltottak ki. Operákat, dalokat, zenekari mûveket, zongoraduókat és vokális darabokat komponál. Philip Glass, Frederick Rzewsky, Steve Reich generációjához sorolják, noha mûvészileg sosem tartozott hozzájuk, csupán régi és közeli barátok. Mindig csak a saját útját járta és sohasem hajlandó semmilyen divatos irányzatot követni. Sajátos zenei világa a 80-as évektõl kezdve Európában is fogalom, és ma már a kortárs zene és opera egyik furcsa klasszikusaként jegyzik. Monk, pályája kezdetén, saját énekhangjával kísérletezve a vokális mûvészet új dimenzióit kutatta, és késõbb az így kidolgozott technikákat alkalmazza énekegyüttese sajátos stílusának kialakításakor. Monk zenéjében fontos szerephez jutnak olyan nem hagyományos hangzások mint a sikoly, mormogás, krákogás, a monoton ismétlés vagy a kitartott hangok. Ezek azonban nem elidegenítõ effektusként hatnak, épp ellenkezõleg, személyessé és szuggesztívvé teszik szerzeményeit, dalait. Operáinak kidolgozottsága és vizuális koncepciója Robert Wilson világával rokon. Színházi mûvei és operái egyszerre absztraktak és emocionálisak, de mindenképpen lenyûgözõek. Legendás filmje a Book of Days számos fesztiválon nyert díjat. Atlas címû grandiózus operájával 1991-ben világkörüli turnén volt. Lásd ezen a honlapon Zenei adatbázisok menü Újpesti Könyvtár CD-állománya. Linkek: Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk