Egyik este Szvjatoszlav Richter mesélt életéről - a tévé kettesen, ajándék az értelmiségnek. Fantasztikus volt feltárulkozása, a zseni, aki úgy beszél saját életprodukciójáról, mint a csillagász egy távoli galaktikáról. Egy - hangsúlyos - mondatánál azonban megdermedtem: ,,azért nem volt kedvem Amerikához, mert az a közeg (világ, életforma) szétszór'' - a ,,disztrakció'' kifejezést használta.

Ennyi.

Ma már érthető, mert mi is így élünk. A jelen hajlamos arra, hogy az embert lekapcsolja az élet fókuszáról; elvonja a figyelmet a lényeges dolgokról, s persze önmagáról is. Ami persze szórakoztató (a disztrakció különben szórakozást is jelent, túl a szétszórt figyelmen). Tehát élvezni is lehet, mert izgalmas, vagy éppen andalít - nem lehet folyton csak robotolni.

De ára is van a bulinak, kárát pedig leginkább az alkotó látja. Mondjuk: Richter aki egy-egy darabon napi 10-12 órában dolgozott. Hogy megszólaljon. És úgy szólaljon meg, hogy ne tudjuk elfelejteni. Szétszórt fejjel ez nem megy...