Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

A Kékszakállú (minden, amit tudni akarsz a szexről)		2005.03.16. 16:33
85 éve mutatták be a Kékszakállú herceg várát. 1918 május 24.-én mutatta be a Magyar Királyi Operaház a Kékszakállú herceg vára című egyfelvonásos operát. A premierre majd 7 évig kellett várni. Bartók 1911-ben zenésítette meg Balázs Béla misztériumjátékát. A Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára küldte be a partitúrát, de a bíráló bizottság elutasította a művet, azzal az indoklással, hogy cselekménye nincs, nem történik benne semmi, előadhatatlan. A szövegkönyv írója, Balázs Béla a misztériumot először Kodály Zoltánnak ajánlotta föl megzenésítésre, de a téma Bartókot ragadta meg, aki életének válságát, minden kétségét beleérezhette, bele komponálhatta a szimbólikus szövegbe. Balász Béla így emlékezik erre: "Közös fiatalság, közös hitáből született az én misztériumom. Nem librettónak készült. Hiszen játszották is zene nélkül valamelyik Nyugat-matinén. Az a költemény csak úgy szólt Bartóknak, mint ahogy fáradt, tikkadt vándorok közül az egyik nótára gyújt, hogy énekelni késztesse a másikat is, a fáradtabbat. Mert a nóta visz még egy darabig, mikor a lábunk már nem bír tovább. És sikerült beugratnom. Bartók is rázendített, de olyan énekléssel, amihez fogható Beethoven óta nem szólott Európában..." Az asszonyfaló Kékszakáll története nagyon régi. A XVII. század óta egyike az európai művészet legtöbbet feldolgozott mondáinak. A mese korról, korra száll, szereplői, részletei, magyarázata annyiféle, ahány korban, ahány művész feldolgozza, tovább meséli. Balázs Béla és Bartók hőse az áttörhetetlen emberi magány tragédiáját testesíti meg.Már a prológus szavai elárulják, hogy a történet, amit látni és hallani fogunk, szemünk pillás függönye mögött, a lélek színpadán játszódik. A herceg új asszonyt hozott otthonába. Judit születi, bátyja akarata ellenére, csak a szívére hallgatva, szökve követte őt. Most elfogódva néz körül a csarnokban. Komor, rideg, nedves falak körös-körül. A férfi nem sietetti, érzi, hogy Judit hallotta a bűnősségéről keringő híreket, s vár, amig a nő lelkében az utolsó fenntartást, aggályt elsöpri a szerelem. A herceg tragikus ember, mellékutak és megalkuvás nélkül éli az életét, számára a saját személyisége feladat, út, amelyen végig kellmennie. Judit a hétköznapok világából jött. Lehet-e számukra igazi találkozás? A vasajtó, a külvilág, a középszerűség lehetősége még nyitva áll. A nő vallomása végül is megindítja a herceget. Így szereti őt - mondja Judit - sötét,félelmes ismeretlenségében, titokzatos nagyságában, amely mögött mérhetetlen szenvedést, rideg múltat sejt, Vállalja szerelmese sorsát, fel akarja deríteni a férfi szomorú lelkét. Csak most csukódik be a kis vasajtó, Judit elszánta magát. Ezzel megkezdődik kettejük között a tragikus birkózás a teljes, megalkuvás nélküli szerelemért... A vár titkos rejtekei, a néma, lepecsételt vasajtók sorra megnyílnak a nő odaadó, szerelmes követelése előtt. Mindegyik egyre beljebb viszi, többet, igazabbat tár fel a férfiból, de minden felnyított ajtóval több lesz a teher is,amit a szerelmes nőnek vállania kell. Az első ajtó mögött vérvörös négyszög a falban, olyan, mint egy seb. A padlón véres izzásban láncok, kések, szöges karók, nyársak. A kínzókamra ez, a férfikegyetlenség szimbóluma.... Megnyílik a második ajtó, mögötte szörnyű fegyverek, hadiszerszám. A férfiélet tartozékai az élet viszontagságos harcaiban. Itt is minden csupa vér...vér szárad a fegyvereken, véres a sok hadiszerszám. A férfi már hisz Judit megváltó szerelmében, és minden szépségét, nagyságát átadja asszonyának. A harmadik teremben mérhetetlen kincs, lelki szépség és gazdagság jelképei. Judit letérdepel és vájkál benne. Ékszereket, koronát, palástot kirakva a küszöbre. Judit egyre nyugtalanabb és türelmetlenebb. Hirtelen a negyedi ajtó felé fordul és gyorsan kinyítja. Az ajtóból virágos ágak csapódnak ki. Liliomok, patyolatrózsák, piros szekfűk szórják a fényt. A férfi-gyengédség illatos, nemes virágait kínálja a vár rejtett kertje." br> Judit hirtelen mozdulattal az ajtóhoz lép és felrántja. Magas erkély látszik és messzi távlat, és tündöklő özönben ömlik be a fény. Feltárul mindaz, amira a férfi büszke, amit létrehozott. A Kékszakállú herceg végleg kilép mondabeli szerepéből, és eszménnyé magasodik. Amint lelki gazdagságát egyre teljesebben tárja fel a nő előtt, szerelme is egyre szenvedélyesebbé növekszik. Életének ebben a nagy órájában végtelenölelésben akar egyesülni asszonyával. A kamrákból kilövellő fénysugarak egyre vakítóbban ragyognak. A férfi jól tudja, hogy több fényt nem bírhat ki szerelmük. Óvja, tiltja Juditot a hátralévő ajtók titkától. A nő azonban nem érzi teljesnek az egyesülést.És amikor a Kékszakállú már-már diadalmasan ünnepelné a megtalált boldogságot, Judit idengenként áll vele szemben, mert minden szépség és nagyság mögött csak a múlt titkát keresi." Judit némán, követelően nyújtja kezét. A Kékszakállú átadja a kulcsot. Judit a hatodik ajtóhoz megy. Mikor a kulcs elsőt fordul, zokogó, mély sóhajtás búg fel. Judi meghátrál, majd hirtelen mozdulattal az ajtóhoz lép, és kinyítja. A csarnokon mintha árny futna keresztül: valamivel sötétebb lesz. Az ajtó mögött az eltemetett bánat világa, a szomorúság vize, a könnyek tava...." És akkor kinyílik a hetedik ajtó, és holdezüst fény vetődik be rajta hosszú sugárban, megvilágítva Judit arcát és a Kékszakállúét. A hetedik ajtóból előjönnek a régi asszonyok. Hárman koronásan, kinccsel megrakottan, glóriásan. Sápadt arccal, büszke tartással jönnek egymás mögött, és megállnak szemben a Kékszakállúval, aki térdre ereszkedik. A Kékszakállú herceg alakja a gyanú utolsó árnyékától is megszabadult. De most már hiába látja be Judit, hogy tévedett.Végleg eljátszottta mindkettőjük boldogságát, belőle is csak egy megálmodott szerelem emléke lehet. A csüggedt, lemondó férfi őt is az emlékek csarnokába kíséri, a többi asszony mellé. Becsukódik az utolsó ajtó, ismét sötét a vár. És mindig is éjjel lesz már... éjjel...éjjel

Te gyönyörű kacagó bajazzo, mi lesz veled?		2005.03.03. 15:57
Egy műfaj a szemétdombon. Azoknak, akik először mennek operába: Az operában végig énekelnek, ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni. Az operák alaptörténete a következo : két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha egyikük sem hal meg, vígoperáról beszélünk. Ez esetben a nézők halnak bele az unalomba és a hangzavar okozta stresszbe. Az operák általában idegen nyelveken hallhatók, nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet. Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lakodalom Lajcsi, akkor szerelmesek, ha a plafonra néznek: boldogok, ha a padlóra: szomorúak. Ha pedig a kardjukat csapkodják: kardozni akarnak valakivel. A gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért és nem jön ki meghajolni a tapsrend szerint. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönbözetni, a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kilátszik a melle. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála elott ne tudjon még tíz percet énekelni.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk