A mi tragédiánk színről-színre |
|
2005.04.17. 22:11 |
1.
A gazdagság forrása az intelligencia, az új tudás megszerzésének és
felhasználásának képessége.
A magasan képzett emberek azon vannak,
hogy gyerkeiknek is magas színvonalú oktatást biztosítsanak, amivel
könnyebben jutnak hatalomhoz és gazdagsághoz, és amivel előnyt élveznek
saját gyerekeik iskoláztatása terén. Az új vagyonforma tehát társadalmi
megosztottsághoz vezet.
2. A munka paradoxona
"Ha a munka jó lenne, a gazdagok már régen
lenyúlták volna."
Ha mindenkinek lenne munkája, mindenki részesedne
a pénzből is. Csakhogy a pénz a hatékonyság fokmérője.
A vállalatok
sok munkát akarnak, kevés pénzért. A dolgozók pont fordítva: kevés
munkát sok pénzért. A hatékonyság érdekében a vállalatok exportálják a
nem termelékeny munkát:a teljes munkaidősöket külsősként kezdik
alkalmazni. Ezek az emberek kevesebbet fognak így keresni, némelyek
segélyre szorulnak. A segélyt az állam a vállalatok megmelt adójából
fedezei. Ugyanannyi munkavégzés történik, és ugyanannyi pénz kerül
kifizetésre.
3. A termelékenység paradoxona
Amíg a növekedés üteme legalább
akkora volt, mint a hatékonyság javulásának üteme, együtt a lakosság
növekedésével, mindig lehetett valahol munkát találni.
Mostanában
egyre többen kényszerülnek arra hogy saját magukat foglalkoztassák. Az
egyszemélyes vállalkozások egyre jobban terjednek. Egy részük
regisztrált, legális tevékenység, másik része a feketegazdasághoz
tartozik, harmadik része a bűnözés kategóriájába esik (drogkereskedelm,
rablás, stb.) Ezeknek az embereknek mindig több a szabadideje, mint a
pénze, ezért amit lehet, maguk oldanak meg.
A hatékonyság
növekedése tehát a "Csináld magad!" szektor növekedéséhez
vezetett.
|
Mért szebb e két fa, mint más; |
|
2005.04.12. 11:05 |
Ádám
Hogy eszméljek? - S nem eszmélnék-e hát:
Nem érzem-é az áldó napsugárt,
A létezésnek édes örömét
És Istenemnek végtelen kegyét.
Ki engemet tőn e föld istenévé?
Lucifer
Ezt tartja tán az a kis féreg is,
Mely a gyümölcsöt eszi el előled.
Meg a sas, mely a kis madárra csap.
Avagy mi tesz nemesbbé tégedet?
Egy szikra az, mely bennetek dereng,
Egy végtelen erőnek mozzanása;
Mint a pataknak egyes habjai,
Egy percre felcsillogva visszahullnak
Közös medröknek szürke mélyibe. -
Igen, tán volna egy, a gondolat,
Mely öntudatlan szűdben dermedez,
Ez nagykorúvá tenne, önerődre
Bizván, hogy válassz jó és rossz között,
Hogy önmagad intézzed sorsodat,
S a gondviselettől felmentene.
De trágyaféregül tán jobb neked
Tenyészni kis körödnek lágy ölében
S tudás nélkűl elfogyni életeddel. -
Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben,
Nemes, de terhes, önlábunkon állni. - |
Kondor Béla: A tett halála az okoskodás |
|
2005.04.11. 15:51 |
Lám, megjelent az első bölcselő! -
Nagy sor jövend utánad, szép hugom,
Mely milljó úton ezt vitatja újra - - -
A tébolydába téved sok közűlök,
Sok visszaretten, révbe egy sem ér.
Hát hagyjatok fel az okoskodással,
Minden dolognak oly sok színe van,
Hogy aki mindazt végigészleli.
Kevesbet tud, mint első pillanatra,
S határozatra jőni rá nem ér.
A tett halála az okoskodás. -
|
Egyiptom |
|
2005.04.11. 15:29 |
ÉVA
Óh, nagy fáraó,
Tudom, parancsod a pór végzete,
Nem is szabódom, csak kevés időt
Engedj magamnak, azután parancsolj.
ÁDÁM
Ne többször e szót. Óh, hát bírodalmam
Sohsem megy-é túl a parancs szaván?
ÉVA
Elég, ha egyelőre a parancs
Nem illet fájva - óh, ne írigyeld
Ez első percben könnyem a halottól. -
Mi szép halott, óh, Istenem, mi szép!
(Ráborul.)
ÁDÁM
Szép és halott; mi ellentétel ez:
Törekvésinkre gúny e nyúgalom,
Vagy hívságukra szánalmas mosoly.
LUCIFER
Szökött rabszolga, ki veled dacol,
Mondván: erősebb lettem láncaidnál.
ÁDÁM
A holtnak béke, az élőnek üdv.
Amaz könyed nem érzi, mosolyod
Nélkülöznöm kín.
(A halottat kiviszik, Ádám Évát a trónra vezeti.)
Oldalomra, nő!
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
